Ugyan az első csak szövetminta vétel volt, de ha kicsi is műtét, mintha egy kicsit felkészített volna a nagyobbra a fokozatosság jegyében. A hónap tehát eltelt, és a megfelelő vizsgálatok elvégzése után befekhettem a kórházba egy júliusi reggelen. Igazából féltem egy kicsit. Igaz, hogy voltam már itt, és tudtam, hogy az ápolónők és az orvosom is nagyon magas színvonalat képviselnek mind munkájukban, mind emberségben, de azért mégis ez egy komolyabb beavatkozás. Synovectomia. Tulajdonképpen felvágnak, mint egy malacot. Ja, és ami a legfontosabb para, gerincérzéstelenítéssel.
Na ezzel kapcsolatban aztán tényleg nem volt semmilyen élményem, és hát ugye egyből a lebénulás lehetősége és egyéb okos gondolatok szálltak meg, akinek említettem, rögtön felszisszent, és "hát én azt biztosan nem engedném, mi van, ha lebénulok, tudod mikor" válasszal erősítette az önbizalmam ez ügyben. Persze elvben választhattam volna az altatást is, de ez a lehetőség itt igazán fel sem merült. Később persze rájöttem, hogy ugyan a választás lehetősége megvan, amikor ilyen helyzetbe kerülök, de azért azt nem árt tudni, hogyha az embert felvágják, az a legtöbb esetben rendkívül jó fájdalomértékkel bír. Na most, ha altatnak, még a műtőasztalon felébresztenek, és bizony akkor töményen megkapod a fájdalom dózist, amit nem tudhatsz, hogy fogsz viselni, de az emberek többsége nagyon szarul. Ez azért van, mert miközben altatnak a vénádba kötött vegyszerrel, nem igazán tudnak egyben fájdalmat is csillapítani előre, mert a gyógyszerek üthetik egymást vagy mi. Nekem így magyarázták el, és elég életszerűnek tűnt.
Persze el tudom képzelni, hogy van az a para a tűtől a gerincbe, ami nem hagy választani, és a fájdalmat kell megélni, de így utólag azt gondolom, hogy jobb volt ez a megoldás. Persze megelőzte ezt is valami "koktél", amitől kellemesen elbágyadtam, és a szúrást sem éreztem annyira.
Ezért úgy gondolom, hogy ha valakinek akár emiatt a betegség miatt is ilyen helyzetbe kell kerülnie, mindenképpen alaposan beszélgessen el az altatóorvossal, részletesen kérdezze ki, hogy mit, hogyan, milyen tűvel, minek mi a veszélye, előnye hátránya, és nem kell elsőre ráhagyni az orvosra csak azért mert ő mond valamit.
