Úgy gondolom, hogy mivel viszonylag (az átlagos nullához képest mindenképpen) sok időt töltöttem el eddig különböző egészségügyi intézményekben, idefér néhány gondolat a kórházakról is. Szóval az első két műtétem az Országos Sportegészségügyi Intézetben- leánykori neve Sportkórház- történt. Az már az első vizsgálatoknál kiderült számomra, hogy nagyon lerohadt állapotban vannak az épületek. Ehhez tudni kell, hogy a Sportkórház pavilonos elrendezésű, vagy 100 éves épületekkel. Ami furcsa volt viszont, hogy ott áll egy kívülről befejezett vadonatúj (8 éves ) épület, aztán csak felveri a gaz. Mint később megtudtam, félbemaradt az építkezés pénzhiány miatt.
Furcsa ezt tudni ahhoz képest, hogy jelenleg is vagy 4 új többmilliárdos stadion épül, azért mert majd újépület-több néző-jobbfoci. Meg a gyerekek is jobban oda fognak menni állítólag sportolni. Nade pl. ez az intézmény az olimpiára is, meg az összes nagyversenyre is felkészíti, meg optimalizálja a teljesítményét a sportolóknak. Meg gondolom a focistáknak is. Meg ha valaki netán lesérül, elég jól összerakják, hogy nemzetünk újra büszkén törölhesse könnyeit sikerei láttán. Tehát erre nincs szükség költeni. Megy az a terheléses vizsgálat a salétromos falak között is. Nem?
A kórház 5-ös épületében a 2. emeleten kerültem egy 6! ágyas szobába, ami "szerencsére" meg is telt férfibetegekkel. Nos ez már alapban is kellemes, és pihentető egy műtét után lábadozó betegnek, és itt mindannyiunkat vágtak, kit jobban, kit kevésbé. Júliusban ráadásul 31 fok körüli hőmérséklet mellett bezsúfolva egy szerintem maximum 4 ember számára megfelelő méretű terembe, meghozza a megfelelő ájert is, nem véletlen, hogy az akkor már ötödik hónapban lévő terhes feleségem, ahogy belépett a szobába, azonnal az ablakok kinyitásával kezdte, amiért azt hiszem mindannyian hálásak voltunk.
Amit viszont valószínüleg nem lehet elég sokszor megemlíteni, az az ápolók, és az orvosok hozzáállása, ami túlélhetővé tette a napjainkat ott. Én nem is értem, hogy lehet minden nap ilyen körülmények között, ilyen bérek mellett mosolyogva (nem erőltetett), odaadással végezni ezt a munkát. le a kalappal előttük.
Ja! Észrevette már valaki rajtam kívül, hogy a kórházi ágyak matracai direkt U alakban görbülneki. Ennek hatására már kb. fél óra fekvés után úgy érezhezeted, hogy leszakad a hátad. vagy csak én fogtam ki?